Az elkerülő kötődés olyan pszichológiai fogalom, amely a kötődési elméletben és a fejlődéspszichológiában tapasztalható meg. A kötődési elmélet szerint a kötődés az emberi kapcsolatok alapvető hajlama, és az egyén elsődleges gondozójához való érzelmi kötődést jelenti.
Az elkerülő kötődésre jellemző, hogy egyén nehezen engedi meg magának, hogy másokhoz kötődjön, és inkább távol tartja magát másoktól. Ez a kötődési stílus általában a korai gyermekkorban alakul ki, és lehet, hogy származhat az elsődleges gondozó személy vagy a környezet által bizalomvesztésből vagy elhanyagolásból.
Az elkerülő kötődésű emberek gyakran próbálnak függetlenek lenni, és nehézséget okoz az intimitás kialakításában és fenntartásában. Félelmeik és nehéz lehet bizonytalanság a másokhoz való közeledés az érzelmi sebez megengedése miatt. Gyakran inkább visszahúzódnak, távolságot tartanak, vagy elkerülik a mélyebb érzelmi kapcsolatokat.
Ez a kötődési stílus lehetőséget teremthet az érzelmi távolságtartásra és az elkerülésre, de hosszútávon negatív hatással lehet a kapcsolatokra és az érzelmi jólétre. Az elkerülő kötődéssel rendelkező emberek gyakran küzdenek az intimitásra való nyitottsággal és az érzelmi támogatás elfogadásával.
Az elkerülő kötődés kezelése és átalakítása pszichoterápiával lehetséges, különösen a kötődési alapú terápia jobb egyénnek az érzelmek megértésében, a bizalom kiépítésében és az egészséges kötődési kapcsolatok kialakításában. A terápiás folyamat során az egyén lehetőségeket kap arra, hogy felfedezze azokat az érzelmi mintákat és hiedelmeket, hogy az elkerülő kötődés mögött áll, és új, egészségesebb módokat tanulhat a kapcsolódásra és az intimitásra.
